A katari labdarúgó-világbajnokságon gyakran csak tátott szájjal ülünk a tévé előtt, és nem értjük, miért szerepel szokatlanul nagy szám a negyedik játékvezető által felmutatott, a hosszabbítást jelző táblán. Nemhogy a 90. perc után, de gyakran az első félidő végén is sokkal többet hosszabbítanak a játékvezetők, mint ahogy azt a klubfutballban megszoktuk, úgyhogy láttunk már 103. percben értékesített büntetőt is. Korábbi írásunkban kitértünk ennek hivatalos okára:
Nem kell ehhez világbajnokságot rendezni, akár egy magyar bajnokin is láthatjuk, hogy egy-egy bedobás, a játékvezetők hosszas szabálymagyarázatai vagy figyelmeztetései („még egy ilyen és jön a sárga/piros lap”), a viták és pontrúgások okán hosszú másodpercekig, a VAR használata miatt olykor percekig is áll a játék. Ezek összeadódva pedig elég komoly holtidőt jelentenek egy mérkőzésen belül.
2018-ban készült egy statisztikai kimutatás a csoportkör 32 mérkőzésén alkalmazott ráadásokról, így vélhetően az idei vb-ről is készítenek majd hasonlót. Pierluigi Collina szerint már Oroszországban is a minél több tiszta játékidő érdekében jártak el a játékvezetők, azonban az egészen biztos, hogy miközben négy éve tíz perc feletti hosszabbítást elvétve sem láttunk, idén előfordult már 24 percnyi ráadás is.
A fivethirtyeight.com-on megjelent adatsor mindenesetre azt bizonyítja, van ráció a FIFA törekvésében, hiszen a futballmeccsek rutineseményei miatt elég sokat áll a játék.
A kérdés inkább az, hogyan kell kezelni ezt a problémát? Nyilván a játékmegszakítások között van olyan esemény, amely idejét nem feltétlenül kell/szabad/lehet csökkenteni. Ám az egészen meghökkentő például, hogy a meccsenkénti átlag 25-35 bedobás miatt majdnem nyolc perc ment el a 2018-as vb meccseiből úgy, hogy a kapuskirúgással is több mint hat percet „tököltek el” a portások.
Az biztosan állítható, hogy az elmúlt négy évben sem lett kevesebb a bedobások és a kapuskirúgások száma egy-egy mérkőzésen.
Ezért könnyen lehet, hogy a FIFA-nak a Katarban alkalmazott, sem a szurkoló, sem az edző, sem a labdarúgó számára nem megfelelő hosszabbítás-gyakorlata helyett – hiszen az nem lehet jó, hogy senki sem tudhatja, mikor lesz vége valójában a meccsnek –, inkább e két játékhelyzetre kellene koncentrálnia. Pont úgy, ahogy korábban is sikeresen csökkentette az időhúzást, amikor
- megszüntették a hazaadást, pontosabban azt, hogy a saját csapattársától lábbal kapott passz esetén csak lábbal érhet hozzá a kapus, és nem dédelgetheti az ölében hosszú másodpercekig,
- elrendelte a tartalék labdák elhelyezését a pálya körül,
- kötelezte a kapust arra, hogy hat másodpercen belül engedje el a labdát,
- továbbá szigorúbb büntetést alkalmazott az időhúzásért.
Ugyanakkor a 24.hu által megkérdezett sportmarketing-, és közgazdasági szakértők szerint sem az említett bedobás, vagy a kapuskirúgás időkorlátjának esetleges bevezetése lenne a legjobb megoldás. Zsédely Péter és Dénes Ferenc egyértelműen a más labdajátékokban alkalmazott tiszta játékidőt tartja célszerűnek, és elkerülhetetlennek. Utóbbi viszont óhatatlanul a jelenlegi 2×45 perces játékidő csökkentésével járna, hiszen a hivatásos labdarúgók szakszervezete jelenleg is tiltakozik a futballisták túlzott igénybevétele miatt, amit a sok sérülés is alátámaszt.
A tradíció kedvelői ezért úgy vélik, a mérkőzés idejének megváltoztatása a világ legnézettebb sportjának szó szerinti és átvitt értelemben történő átalakítását jelentené, ami veszélyezteti a futball egyediségét és szabályainak törékeny egyensúlyát. Paradox módon ezeket a szabályokat, amelyek állandó viták tárgyát képezik, a FIFA Játékvezetői Bizottság elnöke, Collina és a nemzetközi szervezet vezetői vitatják meg széles körben a döntéshozatal előtt.
