Még csak most kezdődött a második csoportkör a 2022-es katari labdarúgó-világbajnokságon, de az már most biztos, hogy a tornára a hosszabbítások vb-jeként fogunk emlékezni. Ennek oka, hogy az elmúlt években kimutathatóan csökkent az az idő, amíg a labda játékban van, amire sajátos választ adott a FIFA.
„Szeretnénk megakadályozni, hogy a mérkőzéseken 42, 43 vagy 44 perc legyen a tiszta játékidő. Ezért a cserék, tizenegyesek, gólörömök, ápolások és természetesen a VAR-vizsgálat alatt eltelt időt is ellensúlyozni fogjuk” – tájékoztatott a világbajnokságot megelőző sajtótájékoztatón Pierluigi Collina, a FIFA játékvezetői testületének vezetője.
Ez már az első mérkőzéseken szembetűnő volt, ugyanis
- a Katar–Ecuador nyitómeccsen 10,
- az angol–iráni összecsapáson 28,
- Szenegál és Hollandia találkozóján 11,5,
- az Egyesült Államok–Wales mérkőzésen 14,5,
- az Argentína–Szaúd-Arábia találkozón összesen 22 percet hosszabbítottak a játékvezetők.
Hihetetlen szám, különösen annak fényében, hogy a világbajnokság őszi-téli rendezési időpontja miatt minden érdekelt háborgott, lévén
- a válogatottak zöme bajnoki és nemzetközi kupameccsekről, közös felkészülés nélkül esett be klubjából a tornára,
- a túlterhelés nyilvánvaló bizonyítéka, hogy több mint két tucat ismert labdarúgó sérülés miatt maradt távol a vb-től, vagy sérülten érkezett Katarba,
- ahol az eddigi mérkőzésnapon újabb labdarúgók dőltek ki.
A korábban többször is a világ legjobb játékvezetőjének választott Collina által közölt döntéssel újabb, gyakran az edzők, a játékosok számára is érthetetlen módon kényszerítik indokolatlan túlórára a csapatokat, és ez azon túl, hogy befolyásolhatja a mérkőzés végi taktikát,
A futball ugyanis évek óta nézettségi gondokkal küzd. Egyszerűen ebben az információdömpingtől szenvedő világban egyre kevesebb idő jut mindenre. A rohanás különösen igaz azokra a fiatalokra, akik potenciális érdeklődők, nézők lehetnének, ezért célcsoportként szeretné megfogni őket a világ labdarúgása, ám ők ma már hamarabb néznek meg egy 4-5 perces meccsösszefoglaló videót az Instán vagy a Youtube-on, minthogy végigüljék a 90, vagy az érthetetlen és kiszámíthatatlan okokból 115 percesre nyúló mérkőzést.
Zsédely Péter a sportsmarketing.hu portál vezetője amondó, van igazság Collina szavaiban, csak éppen a Katarban alkalmazott rengeteg hosszabbítás, mint megoldás, nem szerencsés.
„A FIFA meghatározta a kötelező hosszabbítási időket cserék, gólöröm, satöbbi esetén, de ezek jellemzően még így sem fedik teljes mértékben azt az időt, amíg a játék egy-egy meccsen állt. Ezt alátámasztja az előző vb-ről egy kutatás, amely szerint átlagosan 13 percet és 10 másodpercet állt a játék az elemzett 32 mérkőzés során, de csak átlagosan 6:59 volt a hosszabbítás. A másik vonatkozása pedig, ami szintén feszültséget okoz, hogy sem a játékosok, sem a szurkolók nem tudják, valójában mikor lesz vége a mérkőzésnek, hiszen most azt tapasztaljuk, a felmutatott hosszabbítási időre is gyakran további perceket húznak rá a játékvezetők. Persze lehet azt mondani, hogy ez a labdarúgás drámaiságát fokozza, de akkor is lenne benne elég dráma, ha mindenki tudja, hogy még pontosan mennyi idő van bepasszírozni egy gólt. A tapasztalat azt mutatja, ez az izgalom megvan a tiszta játékidőt, azaz az álló órát használó amerikai sportokban is. A játék pedig talán kevésbé lenne szándékosan széttöredezett, ami szintén a nézőknek kedvez” – fogalmazott a sportmarketing-szakember.
Dénes Ferenc sportközgazdász, egyetemi mesteroktató is egyetért abban, teljesen más az álló óra pszichológiája, mint a futóóráé.
A futball már régóta elindult az amerikanizálódás útján, nem ártana a játék idejének meghatározásában is követni. Az NBA, NHL, NFL példája is azt erősíti, a nézők és a sportolók számára is teljesen világos tiszta játékidő lehet a megfelelő megoldás. Természetesen azzal a kitétellel, hogy a futball sajátosságait figyelembe véve nem szükséges minden játékmegszakításnál megállítani az órát.
– érvelt a sportközgazdász.
A fent említett 2018-as kutatás szerint meccsenként átlag 10 percet is állt a játék a szabadrúgások miatt, de a bedobások is majd 8 percet vesznek el egy-egy találkozó tiszta játékidejéből, míg a kapuskirúgások miatt 6 percen át nincs játékban a labda.
Meglehet, ezeknek a játékeseményeknek az elvégzésénél még nem kellene megállítani az órát, de a fenti adatok ismeretében mindenképp időkorláthoz kellene kötni. Természetesen a valós sérüléseknél, a kamufetrengéseknél, a reklamálásoknál, VAR-alkalmazása alatt, büntetőnél viszont állhatna az óra.
„Két fontos szempont figyelembevételével szükséges a tiszta játékidő mértékét meghatározni. Egyrészt a helyszíni nézőnek meg kell érje kimenni a stadionokba, kellő mennyiségű tiszta játékpercet, szórakozást kell kapjon a meccsen. A sérülés, VAR-ozás és társaik alatt felszabaduló idő marketing alapú kihasználása egyébként lehetőséget ad a szurkolói élmény további fokozására is. A nézők mindig is a kedvencek, a sztárok miatt mennek ki a meccsekre, ezért a másik szempont, amit a tiszta játékidő meghatározásánál figyelembe kell venni, az a sportolók, a labdarúgók terhelhetőségének határa. Megjegyzem, a túlterhelés csökkentésére is van már működő példa. Az amerikai egyetemi labdarúgó-bajnokságban például lehet oda-vissza cserélni, ami ugyan megosztja a szakembereket és a játékosokat, de az biztos, hogy több játékost juttat játékperchez, és csökkenti az igénybevételt” – mondta Dénes Ferenc.
Ha a FIFA és a labdarúgás szabályalkotói is úgy gondolkodnak, ahogy a két magyar sportszakember, úgy alighanem a labdarúgás története egyik, ha nem a legnagyobb szabálymódosítása előtt áll.
