Hamarosan kiderül majd az igazság
– írta Instagram-oldalán még augusztusban Cristiano Ronaldo, amikor már naponta érkeztek pletykák arról, hogy a Manchester Unitedtől kifelé áll a szénája. Bizonyos klubok érdeklődtek iránta, más csapatok viszont hallani sem akartak szerződtetéséről (amire csak rátett két lapáttal hatalmas fizetési igénye). Ronaldo ekkor lengette be, ad majd egy interjút, amely választ ad minden pletykára.
Ez a Ronaldo által „igazságokkal teletűzdelt” beszélgetés november közepén jelent meg: az angol TalkTV házigazdájával, a számos vélemény szerint újságírói szempontból rég levitézlett Piers Morgannel ült le beszélgetni a futballista. Morgan nem titkoltan jó barátságot ápol Ronaldóval, így az interjú is ennek szellemében valósult meg: Morgan kérdései provokatívak voltak (mármint minden másra, csak Ronaldóra nézve nem), és habár a beszélgetés bizonyára nem szűkölködött őszinte pillanatokban, kellemesen alákérdezős stílusban zajlott.
Miután az interjú megjelent, kristálytisztán kiviláglott, hogy Cristiano Ronaldónak nincs visszatérés a Manchester Unitedbe, sőt a klub vizsgálni kezdte, milyen jogi lépéseket tehetnek egyebek közt hírnevük csorbulása miatt. Ennek november 22-én kézzel fogható eredménye lett: közös megegyezéssel szerződést bontottak a portugállal.
De mi vár ezek után Cristiano Ronaldóra? Elsőként egy világbajnokság, ahol nemcsak az ellenfelekkel, de egy kényes öltözői hangulattal is meg kell küzdenie majd. Hogy azt követően mi történik, az még kérdéses, ügynökének, Jorge Mendes-nek minden tudását, kapcsolatát, rafináltságát be kell vetnie ahhoz, hogy akadjon klub, aki szerződtetné kliensét.
„Ha nem tisztelsz, én se foglak”
2022 áprilisában a Manchester United bejelentette, hogy az ajaxos sikeredző, Erik ten Hag veszi majd át nyár elejétől a klub irányítását. A sportsajtó bulvárosabb részeezt követően rögtön azt kezdte elemezni, hogy Cristiano Ronaldo miért nem fog a holland játékstílusába illeszkedni ilyen-olyan okokból kifolyólag. Ennek csak megágyazott, hogy Ronaldo kihagyta a csapat nyári felkészülését, és mikor augusztusban a Rayo Vallecano ellen barátságos mérkőzést játszották, a portugál a szünetben összecsomagolt, majd távozott a stadionból, csapot-papot maga mögött hagyva.
Ten Hag utólag úgy értékelt, hogy ez elfogadhatatlan döntés bárkitől, még az aranylabdás portugáltól is, semmifajta mentség nincs erre. Ezután sorban jöttek a hasonló gondok: a United megalázó, 6-3-as vereséget szenvedett a Manchester City otthonában, Ronaldo ekkor sem játszott – Ten Hag ismét megmagyarázta döntését, azt állította, csak a portugál karrierje iránti tiszteletből nem cserélte őt be.
A csúcspontot a Tottenham Hotspur elleni találkozó jelentette, amikor a United 2-0-ás vezetésre állt, de Ronaldo megtagadta, hogy a 90. perc tájékán becseréljék: teátrálisan levonult a pályáról még a záró sípszó előtt. A következő, Chelsea elleni bajnokira már nem is nevezte Ten Hag.
A Morgannek adott interjúban Ronaldo arról beszélt, ez tiszteletlenség volt a hollandtól, ő maga provokációként értelmezte. A portugál azt fejtegette, neki alanyi jogon járna a tisztelet, elvégre karrierje, elért eredményei ennek kellő alapot szolgáltattak.
Nem mutat olyan tiszteletet felém, amilyet megérdemelnék. A Spurs elleni meccskor való távozásomat megbántam. Nem mondom, hogy száz százalékig, mert én nem olyan játékos vagyok, akit három percre be lehet cserélni. Én tudom, mivel lehet segíteni egy csapatnak, három perc játékkal biztos nem.
A portugál persze kiemelte, az Instagramon elnézést kért a történtek miatt, ez elég kellett volna legyen, ugyanakkor szerinte Ten Hag szavai, miszerint beszélnek egymással bizonyos dolgokról, szimplán a sajtónak szólnak. Fricskaként megjegyezte, ha a válogatottban öt perc játékot kérne tőle Fernando Santos például sérülések, szorult helyzet miatt, azonnal segítene.
„Ha nem tisztelsz, én se foglak téged” – jelentette ki. Majd ehhez hozzátette, nemcsak Ten Hag, de „két-három másik fickó” is azt akarja a klub környékén, hogy neki ne legyen maradása.
A klasszikus Roy Keane-kártya
2004. október 29-én a Manchester United súlyos vereséget szenvedett a Middlesborough-tól. Az akkori csapatkapitány, Sir Alex Ferguson egyik kedvenc katonája, Roy Keane a csapat házi tévéjének (MUTV) adott interjút a lefújás után, ahol – mint most Ronaldo – kemény kritikával illette a klubot, játékosokat.
Láttam már ilyen rossz védekezést Rio Ferdinandnál: attól, hogy valaki 120 ezer fontot keres hetente, és volt jó 20 perce a Spurs ellen, már azt hiszi, szupersztár. Edwin van der Sarnak meg védenie kellett volna azt a lövést. John O’Shea csak lébecolt, nem volt meg a kellő bátorsága. Azt meg nem értem, Darren Fletcherért miért áradoznak a skótok. Kieran Richardson egy lusta védő, nem végzi a munkáját. Alan Smith meg mit csinált? Bolyong, mint aki eltévedt. Azt se tudja, mit művel. Amikor az ifjoncok szerződést írnak alá, azt hiszik, győztek. Tartoznak a menedzsernek, stábnak, szurkolóknak.
Keane épp csak magát felejtette ki a rosszul teljesítő játékosok felsorolásából, hiszen akkoriban már inkább volt kerékkötője a Ferguson-féle csapatnak, mint a sikerek előmozdítója. A Keane-interjú minden United-szurkoló fejében másként élt tovább: egyesek szenvedélyes igazságbeszédként hivatkoznak rá, mások szerint az ír ekkor már olyan a lelki állapotban volt, hogy nem tudta elfogadni, többé nem kihagyhatatlan fogaskereke a United gépezetének. A Keane-hasonlatot azért említjük, mert Ronaldo Morgannek adott interjújában több olyan pillanat visszaköszönt, ahol a portugál névvel vagy név nélkül, de felelősöket nevezett meg a United évek óta történő hanyatlásában, épp, ahogy Roy Keane is tette.
Ahogy anno az ír mondatai, úgy Ronaldo szavai sem állnak teljesen biztos lábakon:
1. Ronaldo és párja, Georgina Rodríguez ikreket vártak tavaszra, a kislány életben maradt, de a kisfiú meghalt születésekor. Nyáron a kislány is betegséggel küzdött, és az csak a mostani interjúból derült ki, hogy a portugál erre hivatkozva hagyta ki a United felkészülését. Ronaldo azt mondja, szerinte a klubnál megkérdőjelezték a betegség valóságtartalmát, kételkedtek a szavaiban, ami különösen rosszul esett neki. Bármennyire szakmaiatlannak tűnt az utóbbi időszakban a manchesteri vezetőség ténykedése, kívülről nézve nehéz elképzelni, hogy ilyen helyzetben, pláne Ronaldo esetében ne higgyenek neki.
2. Érdemes megemlíteni Morgan provokatív kérdéseit is, mint például: „Wayne Rooney sokszor kritizál téged, pedig évekig együtt játszottatok, osztoztatok a sikerekben. Talán féltékeny rád?”. Ronaldo úgy válaszolt, Rooney talán irigy rá, hiszen az angol 35 évesen befejezte a focit, Ronaldo közel 38 évesen még jó formában van, nem beszélve arról, mennyivel jóképűbb nála. Morgan később arra volt kíváncsi, Instagram-követője vagy pénze van több a bankban Ronaldónak – és csak azért kérdez ilyet, „hátha jobban utálja majd a portugált Wayne Rooney”.
Nemcsak ő, de a többi patkány is jobban kritizálna ezek után
– mondta Ronaldo. Rooney később elegánsan annyit mondott: Ronaldo a történelem egyik legjobbja, de láthatóan nem tudja elviselni, hogy leszállóágba került a karrierje.
3. Ronaldo szerint Ten Hag nem tisztelte őt, noha a holland döntései inkább arról árulkodtak a külvilágnak, hogy sokkal inkább szakmai, mintsem személyes ellentétből fakadó okok húzódtak a futballista mellőzése mögött: emlékezzünk, a portugál megtagadta a pályára lépést, büntetésként kihagyták a következő meccsről, majd utána vissza is térhetett a csapatba, megkapva a kapitányi karszalagot. Ez inkább jó pedagógiai érzékről, az emberi szempontok figyelembe vételéről ad bizonyosságot. Ten Hag az a szereplő ebben a történetben, akinek szakmaiságát jó érzéssel nem lehet megkérdőjelezni.
4. A portugál kiemelte, hogy a csapat edzőközpontjában lévő infrastruktúra elavult, minden ugyanolyan, mint 2003-ban, amikor megérkezett a Sportingtól. A dologban persze lehet igazság, de idén októberben kiderült, hogy hatalmas modernizálást hajtottak végre a carringtoni létesítményben. Így amiről Ronaldo beszélt, azok nem a jelenlegi, hanem a korábbi állapotokat tükrözhették. Talán szerencsésebb lett volna ezt a részt kihagyni az interjúból. Tegyük hozzá: a felszerelés minősége is Ronaldo személyes álláspontja, amit csak a carringtoni stáb és a játékosok tudnának alátámasztani.
5. Ronaldo beszélt a fiatal játékosokról, akik szerinte nem veszik kellő komolysággal a tanácsait – egy kivétellel, ő Diogo Dalot. A Unitedbe ősszel berobbanó Garnachónak a portugál a példaképe. A szezon kezdetén viszont több probléma is akadt a fiatal argentinnal: nem jelent meg időben az edzéseken, a túrát nem vette komolyan. Nem nehéz összerakni a képet, hogy Ronaldo ha közvetetten nem is, de hatást gyakorol az öltözői hangulatra. Elővette a Roy Keane-kártyát, amivel saját gyenge teljesítményét igyekezett leplezni, és a fiatalokat negatív színben feltüntetni (jegyezzük meg azt is, hogy Keane-ről nagyon elismerően beszélt, és talán az sem a csillagok véletlen állása miatt van, hogy tévés szakértőként az ír játékos Ronaldót nem szokta kritizálni, csupán a körülötte lévőket).
6. Méltatta Ole Gunnar Solskjaert, akinek – kirúgás helyett – szerinte időt kellett volna adni a Unitednél, mert remek ember. Néhány perccel később viszont már arról beszélt, hogy a norvég menedzser furcsa motivációs beszédeket tartott az öltözőben: egy félidei megbeszéléskor levetítette például a ’99-es BL-döntő jeleneteit – a United simán ki is kapott a második félidőben.
7. Ronaldo sértettségére utalhat az is, hogy Ralf Rangnickról, a német foci nagy újítójáról azt találta nyilatkozni, hogy ő bizony nem ismerte korábban, és szerinte mások sem, akikkel beszélt a németről. Nehéz elképzelni, hogy a gegenpressing megalkotójáról, aki olyan edzőkre volt nagy hatással, mint Jürgen Klopp, Thomas Tuchel vagy Julian Nagelsmann, korábban nem hallott még.
Ebbe a karrierbe kódolva volt egy ilyen hanyatlás
Cristiano Ronaldót elképesztő profizmusa juttatta a csúcsra, ő lett a kihagyhatatlan láncszem aktuális csapataiban, edzőtől, taktikától függetlenül. Valahol sejteni is lehetett, hogy előbb fogják őt háttérbe sorolni, minthogy belátná, vannak nála jobb alternatívák (mint ahogy a Manchester Unitednél is) a csapatban, a kispadról pedig talán már több hasznát veszi mindenkori edzője.
Damoklész kardja már a Juventusnál is Ronaldo feje felett lebegett, de góljaival még tudta feledtetni azt a nyilvánvaló tényt, hogy sebessége megkopott, már a cselek sem működnek úgy, mint régen, és a külső körülmények valahogy mindig ellene dolgoznak – igazi José Mourinho-effektus rajzolódhatott ki a nemzetközi futballkedvelők szeme előtt. A portugál edző egója is mindig nagyobb volt annál, minthogy egy-egy állomásán belássa, az idő, a futball változása nem neki dolgozik.
A nagyra nőtt ego mellé azonban teljesítmény egyre kevesebbszer társult: mindazok mellett, hogy Solskjaer irányítása alatt Ronaldo lett a csapat gólfelelőse, játékbéli deficitjeit, rangadókon mutatott haloványságát már csak elvétve tudta palástolni. A Ten Hag alatti statisztikák azt mutatják, míg Ronaldóval a kezdőben a meccsek 25 százalékát húzza be csapata, nélküle 70 százalékra rúg ez az arány. Nem beszélve arról, hogy a meccsenkénti 0,5 gólos átlag sem mutat jól Ronaldóval (nélküle 1,8 ez a szám). Hogy a portugál szenved, mint malac a jégen, mi sem bizonyítja jobban idén szerzett három gólja, amiből egy büntetőből született. Ronaldo egy fejlődést mutató csapat perifériájára került, és úgy fest, egyetlen ember volt, aki ezt a szemébe merte mondani: Erik ten Hag.
Pedig ez a kapcsolat jól is alakulhatott volna: a portugál használható a meccsek utolsó harmadában, centerként tud annyi zavart okozni a fáradt védelmek ellen a tizenhatoson belül, hogy a keretben tartása inkább kellemes problémát jelentsen – amolyan Zlatan Ibrahimovic-féle hatást gyakorolhatott volna a pályán és az öltözőben. Unalomig vonhatnánk párhuzamokat a Párizsban futballozó Lionel Messi és Ronaldo közt is, karrierjük jelenlegi szakaszát elnézve két igazság biztosan leszűrhető:
- Messi sem távozott békésen Barcelonából: ostorozta volt csapatát nem kevésszer.
- A PSG-ben viszont fordított utat járt be, mint Ronaldo a Unitedben: gyengén kezdett, de magára talált, és húzóemberré vált Mbappé és Neymar mellett, ismét alárendelve magát az edzői utasításoknak, a csapattársak szeszélyeinek.
Miért kellett pont most borítani a bilit?
Cristiano Ronaldo profi. Profi volt mindeddig, és felmerül a kérdés, mi szükség volt nyílt vizekre terelni a klubban zajló folyamatokat? Ez az interjú egyebek közt azt mutatta meg, Ronaldo már nem a megoldásra törekedett, hanem arra, hogy a felperzselt föld taktikával mindent és mindenkit zavaró körülményként állítson be sportolói hanyatlását megmagyarázva.
A portugál elérte célját, szerződést bontottak vele, de az interjú körüli miérteket továbbra is homály fedi – részint ezek miatt:
- A télen egészen biztosan távozhatott volna a csapattól, talán Fergusonnak is van annyi befolyása a klub ügyeire, hogy kiharcolta volna az ingyen távozás lehetőségét Ronaldónak.
- Noha Ronaldo azt mondja, több csapat is sorban állt érte a nyáron (semmilyen biztos forrás nem igazolja ezt), a kérők száma megcsappanhat egy ilyen interjú után, hiszen – képességei megléte mellett – ott az a zavaró tény, hogy az öltöző bármikor robbanhat, ha valami épp nem úgy alakul, ahogy azt a portugál szeretné.
- Nyilvánvalóan sem a fizetéséből, sem a státuszából nem hajlandó alább adni, így mentsvárként a szaúdi, kínai vagy az amerikai bajnokságok jöhetnek szóba, ahol az Európában levitézlett futballisták még tisztességesen zárhatják le karrierjüket.
- Kellett legyen egy biztos terv Mendes és Ronaldo zsebében, mert egy botrányos interjú utáni szerződésbontás nem túl jó pedigré egy olyan futballistának, aki a gólszerzést látszólag elfelejtette, nyilatkozataiban pedig magán kívül mindenkit problémaként jellemez.
Ronaldo állítólag a vébé után számít megoldásra jövőjét illetően: egyelőre nagyon nehéz elképzelni, hogy van olyan európai topklub, amelyik vállalná a rizikót a portugál szerződtetésével. Mindenesetre már-már túlzottan is tervszerűnek tűnik, hogy a vb másnapján, két nappal a portugálok első meccse előtt lezáródott a manchesteri hercehurca. Így a potenciális kérőknek nyugodt szívvel megmutathatja a tornán, mit nyerhetnek egy 37 éves centerrel.
Igazság is van abban, amit mondott – csak a módszer volt rossz
Ronaldo leigazolásának ötlete túl hízelgő volt 2021-ben: a United akkoriban bukdácsolt a hazai és az európai kupaporondon – a portugál eközben kiverte a balhét Torinóban, így lehetőség nyílt arra, hogy együtt dolgozhasson Solskjaerral, akivel játékosként korábban osztoztak a sikerekben. Emellett túlságosan csábító volt az a közösségi médiában megszerezhető fölény, amit a portugál jelent immáron félmilliárdos követettségével. A United marketingesei bedobták magukat és Fergusont, majd meggyőzték Ronaldót, hogy ne a városi rivális Citybe igazoljon ex-vörös ördögként, hanem „térjen haza”.
A City állítólagos megkeresését Ronaldo tényként közli, habár a kékeknél tagadtak mindenfajta tárgyalásról szóló hírt. És hát Erling Haaland szerződtetése mellett nem is valószínű, hogy Ronaldo sok sót evett volna meg az Etihadban. Amellett, hogy Ten Haggal való személyes nézetkülönbségeit ecsetelte Piers Morgannek, Ronaldo kitért a United tulajdonosaira, a Glazer családra, akik újból bizalmat szavaztak neki, miután rábólintottak szerződtetésére. Szerinte a klub körül kialakult szakmai pangás miatt az amerikai üzletemberek tehetők meg felelősként.
A United egy marketinggépezet. A tulajok nem törődnek a klubbal, nem érdekli őket, csak a pénz.
Akár bátor kiállásként is aposztrofálhatók lennének Ronaldo szavai és minden jel arra utal, hogy ebben a témában minden bizonnyal igaza is van: a United kicsapongó átigazolás-politikája, koncepciótlan edző-kinevezései hozzájárultak ahhoz, hogy Ten Hag munkája nagyon nehéz legyen már a megérkezésekor. Csakhogy Ronaldo abban téved, hogy ő gyógyír lett volna ezekre a megoldandó gondokra. Sőt, ő volt az egyik gond.
Barney Ronay, a Guardian szakírója tűpontosan fogalmazta meg a helyzetet:
Ronaldo szerződtetése egy házasságtörő férj megoldásához hasonlítható, aki gyémántnyakláncot vesz a feleségének, miután az rábukkan a Tinder-profiljára. A nőnek egy dolga van: elfelejteni a fájdalmat, miközben a csillogó ékszert nézi.
***
Cristiano Ronaldo akármennyire is szerette volna, nem tud szépen búcsúzni a Manchester Unitedtől. Először találkozott olyan edzővel, aki csapata érdekeit a portugál elé helyezte, és ezt Ronaldo nem volt képes megfelelő habitussal kezelni. De utóbbin csak az nem lepődött meg, aki eddig semmilyen formában nem követte a portugál játékos karrierjét: ezt a robbanást nem lehetett elkerülni, a kérdés csak az volt, mikor történik meg.
Szeretem a Manchester Unitedet, a rajongóit, ez nem fog változni
– állt Ronaldo közleményében a távozás hírének kikerülésekor. És ezt talán a legvérmesebb drukkerek is kétkedéssel fogadják majd. Mert Cristiano Ronaldo látszólag nem tud szeretetet mutatni a futball nevű sportágban. Vagyis tud: de azt mind magára vetíti ki.
